Az utóbbi másfél évben elég sok olyan programon és rendezvényen vettem részt, amikről korábban soha nem is hallottam. Ilyen volt például a DJ a szőlőben című program a Homola borteraszon.
A koncepció az volt, hogy egy kicsit sem mainstream zenét játszó DJ hangulatos naplementét varázsol a pincészet teraszán. Egy áprilisi hétvégén rendezték meg, és meglepő módon nagyon meleg volt. Mikor odaértünk, körülbelül délután 4 óra lehetett, de már kint alig lehetett szabad füves területet találni, ahol ne parkolt volna autó. Ahogy beléptünk a szőlő területére, teljesen elvarázsolt a hangulat. Kellemes zene szólt, de nem túl hivalkodóan, az emberek, mint Szinyei Merse Pál Majális festményén, pokrócokon ültek a fűben, a borászat jobbnál jobb borait kortyolgatták, és ha ez nem lett volna elég, kutyák szaladgáltak boldogan mindenhol. Miután a párom is előrántotta a pokrócot - ezek szerint mindenkinek egyértelműen pokrócos program volt -, és kikérte az italunkat a pultból, mi is csatlakoztunk ebbe a hangulatos világba. Egyszerűen leírhatatlan érzés volt, hogy szombat délután ott ücsörögtünk a szőlőtövek csücskében, és vártuk a naplementét. Kicsit olyan érzésem volt, mint ami Olaszországban szokott elkapni. Azt hiszem erre az érzésre találták fel az olaszok a dolce vita kifejezést. Annak ellenére, hogy sokan voltunk, senki nem volt hangos vagy zavaró, és senki nem mászott bele az intimszféránkba. Mindenki csak élvezte a pillanatot; a "homolázók" jókat nevetgéltek, ringatták a fejüket a zenére, kutyákat gyömöszöltek és iszogatták a bort.
Sosem tagadnék meg magamtól egy jó pohár prosecco-t vagy egy finom száraz fehérbort. Szeretem az alkoholt, és ezzel nincs semmi probléma, főleg, ha tudjuk, hol a határ. Azonban ebben a bejegyzésben nem az alkohol a lényeg, sőt. A Homola borteraszon eltöltött pár óra alatt nem ittunk alkoholt, viszont a mai napig mosolyt csal az arcomra, ha vissza gondolok rá. Itt valóban ki tud zökkenni az ember a szürke hétköznapokból, és el tud rugaszkodni a mindennapos problémái elől. Nem kell Olaszországba utazni, ha egy kis dolce vita érzésre vágyunk. Arra bátorítok mindenkit, hogy alkalmanként iktasson be magának egy-egy hétvégét, vagy csak egy napot, amikor távol a nyüzsgő várostól, a munkahelytől és a megszokott környezettől egy új közegbe helyezi magát. Egy olyan közegbe, ami feltölt, és ahol azt érezzük, amit olyan ritkán szoktunk: relax.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.